A régi karácsonyi asztalok és a mai ünnepi lakomák között óriási különbség van, a karácsonyi vacsorán a böjtös ételeknek és a gazdag, sokfogásos étrendnek sajátos kettőssége figyelhető meg.
A középkorban karácsony estig egész Európa böjtölt. Így érthető, ha ezen a napon a mértéktelen evés-ivás lett az uralkodó, egészen addig, amíg a reformáció le nem hűtötte az ünnepi vidámságot.
Lencse, bab: igen - férges alma: NEM!
A szerencsés évkezdet miatt ilyenkor sok babot és lencsét kell enni, mivel az bőséghez és gazdagsághoz juttatja elfogyasztóját. A káposzta a sok levele miatt jelenti ugyanezt. A sokszemű mák is a bőséget és a termékenységet fokozza a kalácsban, míg a dió egészségmegőrző és gonosz űző szerepe miatt került az asztalra, akárcsak a fokhagyma.
Az alma és a dió egykor a karácsonyesti jóslás elmaradhatatlan kelléke volt.
Akinek az asztal körül férges alma jutott, arról azt tartották, hogy a következő évben megbetegszik, sőt meg is hal. Ezért igyekeztek szép, egészséges almát és diót fogyasztani. Hasonló óvó-védő szerepe van a méznek és a mézzel készült édességnek is...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.